Death Metal:

A death (halál) metal egy extrém metalzenei alműfaj, mely a 80-as évek közepén alakult ki az agresszívabb thrash metal-ból olyan bandák hatására, mint a Slayer, a Celtic Frost, a Kreator és a Venom. A Possessed és a Death mellett, az Obituary, a Carcass, a Deicide és a Morbid Angel tekinthetők a műfaj úttörőinek. A '80-as évek végén és a '90-es évek elején a death metal nagyobb médiafigyelmet kapott, és a műfaj népszerűségének emelkedését olyan lemezkiadók segítették mint a Combat Records, az Earache Records és a Roadrunner Records. Azóta a death metal stílusból rendkívül változatos további alműfajok jöttek létre.(Két másik topikban ismertetni fogok két death metal alműfajt).

Műfaji jellemzők

A death metal bandák jellemző összetétele a két gitárosból, egy basszusgitárosból, énekesből és dobosból álló brigád. A műfaj szembetűnő stíluselemei, a lehangolt gitárokon játszott erősen torzított disszonáns gitárriffek, és a mély hangú hörgés használata hagyományos éneklés helyett. Utóbbi a zene erőszakos vagy éppen ominózus hatását hivatott erősíteni. A dobmunka általában gyors, intenzív és technikás, gyakori a blast beat folyamatos használata. A death metal zenészek elvetik a hagyományos verzére és refrénre épülő dalszerkezetet, a dalok sokszor fokozatosan bontakoznak ki egy-egy témából, de jellemzőek a hirtelen tempóváltások és a bonyolult ritmusképletek is.

A svéd és az amerikai iskolán kívül sajátos kisebb színterek is létrejöttek, melyek egyik irányzathoz sem köthetők egyértelműen. Ilyen például a brit death metal ág, melynek számos képviselője részesíti előnyben a középtempós, monoton, és a svéd deathsterekhez képest kevésbé dallamos jegyeket (például Benediction, Bolt Thrower). De megemlíthető a lengyel death metal színtér is, ahol az együttesek gyakran az amerikai irányzat brutalitását kombinálják a svédek thrashes hatásaival és hangzásával (Vader, Dies Irae, újabb Behemoth). Az 1983-ban alakult Olsztyn-i Vader, elsőként szerzett nemzetközi elismertséget a vasfüggönyön túli bandák közül, és népszerűsége azóta is töretlen.

Ének és szövegvilág

A death metal énekes gyakran torokhangú üvöltést, morgást vagy hörgést (halálhörgést) használ. A death metal hörgés (gyakrabban egyszerűen hörgés) egy torokhangú éneklési mód, mely elsősorban a death metal és a grindcore műfajok sajátja, de más metal és hardcore alműfajokban is használják. Nem azonos a sikoltással, a black metalra jellemző károgással vagy az elektronikus úton betorzított énekhanggal (melyet például az aggrotech műfajban alkalmaznak). Bizarr hangzása remek összhangban áll a death metal sötét, borzongató témáival.

Az artikulált hörgés már a 20. század közepétől fellelhetőénekhangként a rockzenében. Célja az ominózus, vagy éppen ellenkezőleg, komikus hatás keltése. Az első ilyen dalok a Screamin' Jay Hawkinstól az "I Put a Spell on You" (1956) és a The Who-tól a "Boris the Spider" (1966). A '70-es évek során egyre több rock és punk rock együttes műveiben is feltűnik: így a Pink Floyd egyes dalaiban, vagy éppen Mike Oldfield "Tubular Bells" albumán a "Caveman" című kompozícióban.

A hörgés, mint éneklési stílus kialakulása a 80-as évek közepére, a death metal megjelenésének idejére tehető, melynek korai képviselői a Death és a Possessed zenekarok voltak. A 80-as évek végén a hörgést a Napalm Death és a Cannibal Corpse fejlesztette tovább, így az még mélyebb, agresszívabb és dinamikusabb lett.

Elsajátítására több technika is létezik, de ezek feladata, hogy fokozzák, mintsem hogy létrehozzák a mély hörgő hangot. Ilyen például a szabálytalan, recsegő hangszalagrezgetés (vocal fry), vagy az álhangszalagok használata. A hörgés voltaképpen a sikoltás harmonikus felhangja, és bár hangmagasságában más, ugyanazokat az alapelveket lehet alkalmazni, mint a normális éneklésben.

Bárhogyan is használják, a hörgés hosszú távon károsítja a hangszalagokat, és ez a folyamat egy idő után a beszédképesség elvesztéséhez is vezethet. A különféle éneklési technikák célja, hogy ezt a károsodást csökkentsék, de megakadályozni nem tudják. (Egy holland kórház által készített statisztika szerint a death metal népszerűségével arányosan nőtt a polipban és hangszalag-ödémában kezelt betegek száma.)

A kezdők számára a halálos hörgés elsajátításának másik veszélye, hogy az aktív otthoni gyakorlást a szülők esetleg valamiféle kiadós böfögéseknek hiszik, és szorgos tanulást, a remélt sikereket, és a death metal karriert néhány jól irányzott pofonnal törik derékba.

Történelem

Az elnevezés eredete

A legnépszerűbb elmélet szerint a műfaj a Possessed 1984-es demólemezének elnevezéséből, "Death Metal" származik. A lemez címadó dala a banda 1985-ben debütáló "Seven Churches" albumán is megtalálható. A Possessed énekes-basszusgitáros tagja Jeff Becerra mondta, hogy 1983-ban egy középiskolai angol óra feladatához találta ki a "Death Metal" kifejezést. A névadás másik lehetséges eredete a "Death Metal" fanzine (rajongói zenei magazin), amit Thomas Fischer és a Hellhammer (a későbbiCeltic Frost) zenekar tagja Martin Ain indítottak.

Kialakulása és korai története

Az brit (Newcastle) Venom heavy metal banda, 1981-es "Welcome to Hell" albumán olyan új stílusjegyeket mutatott be, melyek később a thrash, a death és a black metal irányzatok alapjai lettek. A sötét és zúzós hangzás, a durva és hátborzongató ének, társítva a sátánista megjelenéssel, jelentős inspirációt jelentett az extrém metal zenekarok számára. Másik nagy hatású brigád az 1981-ben megalakult Slayer volt. Bár zenéjük a thrash vonalat követte, sokkal agresszívabbak voltak mint kortársaik, a Metallica, a Megadeth vagy azExodus. A brutális sebesség és a hihetetlen technikai tudás párosítva a "halálos" dalszövegekkel -melyek az erőszakról, a háborúról és a sátánizmusról szóltak-, a Slayert tették a thrash metal műfaj királyává. Az Allmusic véleménye szerint a Slayer "Reign in Blood" lemeze inspirálta az egész death metal műfajt, és óriási hatással bírt a stílus több vezető  zenekarára is.

A San Francisco-i Possessed csapat 1983-ban alakult meg, és az Allmusic, a banda 1985-ben kiadott "SevenChurches" debüt albumát tekinti az összekötő pontnak a thrash és a death metal műfajok között. Miközben ismert a Slayer műfajra gyakorolt hatása, a banda jelenlegi és alapító tagjai a Venom, aMotörhead és az Exodus korai munkáira úgy tekintenek, mint a műveikre legnagyobb befolyással bíró zenei inspirációkra. Habár aPossessed csak két albummal jelent meg a megalakulásukat követő években, a zenei szakújságírók és a zenészek egyöntetű véleménye az, hogy a zenekar munkái kiemelkedő hatással voltak a fejlődő death metal irányzatra, és ők a legelső death metal zenekar. Az Earache Records lemezkiadó véleménye szerint: "Trey Azagthoth gitáros és csapata a Morbid Angel, a zenekar indulása utáni formálódó éveiben, aPossessed legendás "Seven Churches" lemeze által lefektetett alapokat követték. A '80-as évek közepén-végén a Possessed, bárki másnál többet tett a death metal színtér felemelkedése érdekében."

A Possessed felemelkedésével egyidőben Floridában megalakult a második legbefolyásosabb banda, a Death. A Death (eredeti nevén Mantas) zenekart 1983-ban alapította Chuck Schuldiner, Kam Lee és Rick Rozz. 1984-ben jelent meg első, "Death by Metal" című demójuk, amit rövid időn belül több demólemez kiadása követett. A felvétel példányai gyorsan szétterjedtek a kereskedők között, ismerté téve a banda nevét. A Death gitáros-énekese, az azóta agyrákban elhunyt Schuldiner által használt énekstílus nagy áttörésnek számított a metal színtér életében. A sebes "minor-key" gitárriffek és szólók gyors dobolással történő kiegészítése révén létrejött új hangzás, kedvező fogadtatásra talált a forgalmazók körében. Eduardo Rivadavia az Allmusic-tól, egyenesen a death metal atyjának nevezte Schuldiner-t. Chad Bowar az About.com szerkesztője, a banda 1987-en piacra dobott "Scream Bloody Gore" korongját a "thrash metalból származó death metal evolúciójának", a San Francisco Chronicle pedig az "első igazi" death metal lemezként említette.

Növekvő népszerűség

1989-től -a nagy lóvé reményében- sok floridai deathsterrel (pl.: Obituary, Morbid Angel, Deicide) kötöttek szerződést a "pénzéhes" lemezkiadók. Emiatt a floridai death metal bandák közösségét a zenei szakma többnyire a "floridai death metal" ágként aposztrofálja. Valamivel később az amerikai színtér is több jól elkülöníthető alszíntérre oszlott, ezek közül a legjelentősebbé az említett floridai és a New York-i vált.  Az amerikai death metal klasszikusai között említhető a Morbid Angel, a Suffocation, a Deicide, a Nile, azObituary, a Dying Fetus, az Immolation, a Malevolent Creation és a Krisiun (brazil).

Svédországban az 1980-as évek végén indult virágzásnak a death metal műfaj, a stílus olyan űttőrő képviselői révén mint a Carnage, a God Macabre, Entombed, a Dismember és az Unleashed. A '90-es évek elején ebből az ágból emelkedett ki a dallamosabb "Göteborgi metal" irányzat (nevét a színtér központjáról Gothenburg városáról kapta), olyan bandákkal mint a Dark Tranquillity, az At the Gates és az In Flames. A svéd stílusú death metal későbbi jelentős képviselői közé tartozik a Cemetary, aNecrophobic, továbbá korai albumain az Entombed és a német Morgoth.

Követve az eredeti death metal újítók által kitaposott ösvényt, az évtized végére további új alműfajok jelentek meg. Az angol Napalm Death brigád -akit akkor még egyértelműen a death metal műfajhoz soroltak-, 1990-ben jelentette meg "Harmony Corruption" című lemezét. Az album, melyet agresszív, horzsoló és meglehetősen bonyolult gitárriffek, komplex ritmusok és kifinomult hörgő ének -melyet Mark "Barney" Greenway szállított-, valamint szociálisan érzékeny dalszövegek jellemeztek, kiemelkedő szerepet játszott az akkoriban ismerté váló brutális "grindcore" alműfaj stílusjegyeinek meghatározásában. Más zenekarok, például a brit Bolt Thrower és a Carcass, továbbá a New York-i Suffocation is jelentősen hozzájárultak a mozgalom elindításához.

A kör, a Death -már modern death metal stílusban- 1991-ben megjelent "Human"című negyedik albumával zárult be. Ez az album ízig-vérig innováció volt. Schuldiner, a banda alapítója kitágította a meg nem alkuvó sebesség és virtuozitás határait, ezek mellett a technikás és rendkívül komplikált ritmusgitár-játékot, összetett elrendezésű és érzelemkeltő gitárszólókkal tette teljessé. További példaként hozható fel a Carcass "Necroticism - Descanting the Insalubrious", a Suffocation "Effigy Of The Forgotten" és az Entombed 1991-es "Clandestine" albuma is. Ezen a ponton már az összes korábban említett zenei elem mellet jelen van: a hirtelen tempó és ütemváltás, a rendszeresen előtörő extrémgyors dobolás, a morbid dalszövegek és a hörgő énekstílus.

Az Earache Records, a Relativity Records és a Roadrunner Records lemezkiadók váltak a műfaj legfontosabb promotálóivá, mivel az Earache Records adta ki a Carcass, a Napalm Death, a Morbid Angel és az Entombedalbumait, a Roadrunner Records pedig többek között az Obituary és a Pestilence lemezeit jelentette meg. Bár ezek a kiadók kezdetben nem voltak death metal lemezkiadók, de a '90-es évek elején a death metal zenei irányzatot felkaroló kiadók közül a "zászlóshajónak" számítottak. Az említetteken kívül sok egyéb kiadó is megalakult -például a Nuclear Blast, a Century Media és a Peaceville-, és ezek közül néhány a '90-es évek folyamán egyéb metal zenei műfajok támogatásával hihetetlen sikereket ért el.

A death metal mozgalom 1992 és 1993 körül jutott el először népszerűsége csúcsára, és néhány zenekar, közük a Morbid Angel, a Cannibal Corpse és az Obituary már közepes kereskedelmi sikereket tudhatott magáénak. Azonban az irányzat egésze sosem jutott be a mainstream-be, és a műfaj népszerűségének többlépcsős, valamint részleges és lassú növekedéséért, a különböző irányzatok közötti -például a norvég black metal és a svéd death metal-, erős rivalizálás volt a felelős. Azokban az időkben Fenriz, a Darkthrone norvég black metal banda tagja többször azt mondta: "elegem van az egész death metal színtérből". A death metal irányzat a '90-es években diverzifikálódott és ez a folyamat az alműfajok sorát hozta létre, melyek napjainkban is jelentős underground háttérként követik a műfajt.

Alműfajok

Itt meg kell jegyezni, hogy az említett példák nem feltétlenül és kizárólag egy bizonyos stílust jellemeznek. Sok zenekar kettő vagy akár több műfaji kategóriába is besorolható, és a bandák személyes vélemény vagy értelmezés alapján történő sajátos kategorizálása gyakori viták forrása.

Brutal Death Metal (BDM)
A death metal különösen agresszív változata a brutal death metal (BDM). Megjelenésekor a metal zenei színtér nem igazán fogadta el önálló műfajnak, és az alap death metal irányzattól való elkülönítés még napjainkban is vitatott annak ellenére, hogy zenei szerkezete és hangzása alapján jól megkülönböztethető, és a stílus képviselői is külön kategóriába sorolják magukat. A "brutal" jelző a death metal jegyek még drasztikusabb használatára, illetve a dalszövegek gorombább témáira utal. Gyakoribbak a "breakdown", és a "palm-muting" gitártechnika hanglefojtásai, a dob gyorsabb és komplexebb, a hörgő énekhang mélyebb és a végletekig fokozott. A műfajban többnyire rövidebbek a dalok a klasszikus death metal-hoz viszonyítva, de ez a kevesebb játékidő is elég a pusztító brutalitás demonstrálásához. Ismertebb zenekar a leegyszerűsített, agresszív szövegeiről híres Cannibal Corpse, de a szélsőségesebbvonalhoz tartozik a Nile, a Dying Fetus, a Disgorge, a Putrid Pile, aCephalic Impurity, a Relentless, a Beneath, a Cephalotripsy stb.

A brutal death metal elnevezés először a New York-i death metal színtéren megalakuló Suffocation banda zenei hangzásával kapcsolatban tűnt fel a '80-as évek végén. A banda műveiben a death metal meghatározó ritmikája átalakult (ebben a New York-i hardcore bandák zenei hatásának nagy szerepe volt), és az egész előadásmód komplexebbé, technikásabbá vált. A zene tisztán ritmikus alapokra helyeződött, ez keveredett egy rendkívül mély torokhangú hörgő énekstílussal. A blast beat dobtechnika némiképp a háttérbe szorult, erősödtek a grind hatások, és a vaskosabb/gyorsabb gitárriffek nagyobb szerepet kaptak. Az ő dalaikban tűntek fel először a "slam" riffek, melyekben a gyakori "breakdown" törések összetett ritmusváltásokat hoztak magukkal, és ez motívum a későbbi slam death metal alapjellemzője lett. A Suffocation megoldásait követték többek között a Texas-iDevourment és a California-i Deeds of Flesh brigádok is. Ezekkel az újításokkal egy komplex, kaotikusan változó, mégis rendületlenül gyors és elnyomó, agresszív stílus jött létre. De a fejlesztés nem állt meg.

Slam Death Metal
A Slam Death Metal (ismert még Slamming Death Metal vagy Slamming Brutal Death Metal néven is), a brutal death metal továbbfejlesztett változata. Nem igazán ismert el önálló műfajként, többnyire egybevonják a BDM stílussal. Míg a brutal death metal inkább a sebességre és a blast beat rohamokra fókuszál, addig a slam death metal a breakdown ritmustörésekre, és a groove-os hangzásra épít. Emellett a teljes hangzás mélyebb tónusú, lassabb (gyakoriak a lassú vagy középtempós részek), és kevésbé bonyolult mint a BDM műfajban. A stílus első csírái 1991-ben azInternal Bleeding csapat demó munkáiban jelentek meg, de az új hangzás által igényelt új kategória elnevezést még a Voracious Contempt című nagylemezük 1995-ös kiadása sem hozta el. A fordulópontot a Devourment '97-ben kiadott három demóalbuma hozta el, az ezeken bemutatott új hangzással kapcsolatban tűnt fel először a "brutal slamming death metal" titulus. Zenéjükben az alap death metal "blast" elemei helyett a "mosh" (slam) részek domináltak, fontosak voltak a groove-os törések, a breakdown hatások, a kromatikus palm-muting gitártechnika, de sokkal több deathgrind elemmel kombinálva. Ebben a műfajban az énekben használt halálos hörgés változó hangmagasságú előadásmódjával hozzák létre a szinte gargarizáló torokhangot, ami már-már a disznóröfögés szintjét üti meg. A gitárok hangja mélyebbre hangolt, többnyire Drop B, vagy még mélyebb. Különleges effekt a dalokban gyakran feltűnő, szinte sípoló-búgó gitárhang, de a szólók ritkábbak. Dallam vagy nincs, vagy elhanyagolható mértékű. Az Internal Bleeding és a Devourment ezekkel az újító ötletekkel határozták meg a slam death metal íratlan szabályait, melybe beletartoznak a hangzás alapelvei, az énekmód feltételei, a dalszerzés princípiumai, és a vizuális esztétika kritériumai. Ezt a vezérfonalat vette fel a Short Bus Pile Up és a Cephalotripsy zenekar is, és érdekes kísérletként az előadásmódba a hip-hop zenei műfaj által inspirált énekritmusú, de extrém-mély, és szinte érthetetlen hörgő éneket integráltak. A hip-hop/rap zene énekritmikáján kívül, a hip-hop drumbeats dobütem is feltűnt a slam death metal hangzásában. Ez teljes káoszt és keveredést okozott a metalrajongók körében, és sokszor keverték össze a Nu-Metal műfajjal a szaggatott atonális (hangnem nélküli) riffek és a rap ritmuselemek miatt, vagy a deathcore stílussal a hörgős ének és a breakdown ritmusképletek miatt annak ellenére, hogy a slam death metal kevesebb ütemtörést alkalmaz, bár a lassabb groove-os megközelítés talán hasonló érzést ad.

New York, Texas, és Moszkva számít a három legnagyobb slam death metal színtérnek. A műfaj néhány képviselője: Gorevent, Vulvectomy, Soils of Fate, Abominable Putridity, Vomit the Soul, Waking the Cadaver.

Melodic Death Metal (Melodeath - MDM):

A melodic death metal előfutárának egyértelműen a skandináv death metal irányzat tekinthető. A melodic death metal vagy más néven melodeath műfaj, a death metal stílus alapelemeit ötvözi a heavy metal műfaj különböző,dallamosabb irányzatainak jegyeivel. Ellentétben a legtöbb death metal változattal, a melodeath inkább az üvöltő éneklést favorizálja a hörgővel szemben, továbbá lassabb tempó, sokkal több dallamos rész, és ritkábban a tiszta éneklés jellemzi. Bizonyos források az angol Carcass 1993-as Heartwork lemezét jelölik meg az első melodic death metal albumnak, bár többnyire az In Flames, a Dark Tranquillity és az At the Gates svéd bandákat nevezik a műfaj, és a göteborgi hangzás úttörőinek. 

Technical/Progressive Death Metal:

A death metal egy vadhajtásaként alakult ki a '90-es évek elején a technikás, sajátos dalszerkezetekkel ésszámos más műfaji hatást (progresszív rock, jazz stb.) magába olvasztó progresszív death metal. A technical death metal és a progressive death metal elnevezések alá olyan zenekarok sorolják magukat, akik ezekkel a jelzőkkel zenéjük összetettségét kívánják kifejezni. A stílus meghatározó jellemzői a dinamikus dalstruktúrák, a szokatlan időzítések, az atípusos ritmusok, a megszokottól eltérő harmóniák és dallamok. Annak ellenére, hogy a technical- vagy progressive death metal alapjellemzője a death metal hangzás, progressive rock, jazz vagy klasszikus zenei elemek is felfedezhetők a dalokban. Annak ellenére, hogy a "technical" jelzőt többnyire azoknál a bandáknál alkalmazzák, melyek műveinek középpontjában a sebesség és az extremitás komplexitása áll, a progressive és a technical irányzatokat csak egy vékony határvonal választja el egymástól. A "tech death" és a "prog death" rövidítéseket előszeretettel használja a Cryptopsy, az Edge of Sanity, az Opeth, az Origin és a Sadist. A Cynic, az Atheist, aPestilence és a Gorguts számait, jazz-befolyásolt death metalként említik. A Necrophagist és a Spawn of Possession a death metalt klasszikus zenei dallamokkal ötvözik, és utolsó éveiben a death metal egyik úttörőjének számító Death zenekar is progresszívabb irányba finomította stílusát. A lengyel Decapitated brigád pedig azzal szerzett hírnevet, hogy Európa "modern technical death metal" irányzatának egyik első képviselője lett. 

Deathcore:

A '80-as évek végén megjelenő metalcore műfaj egyre növekvő népszerűsége azt eredményezte, hogy néhány jellemző vonása bekerült a death metal "vérkeringésébe". A Suicide Silence, a Salt the Wound és a Job for a Cowboy korai munkáira a metalcore és a death metal hatások kombinációja volt a jellemző. Ennek lényege a death metal meghatározó elemeinek, mint például a gyors dobolás (blast beat), lehangolt gitárok, tremolo pengetés és a morgós/hörgős ének kombinációja, a sikoltós/üvöltős énekstílussal, a dallamos riffekkel és "breakdown"-al. A Decibel magazin véleménye szerint a Suffocation zenekar brutal death metal stílusa, és zenei hangzásának jellemző védjegye a "breakdown", a metal zene teljesen új műfajának, a deathcore-nak létrejöttét inspirálta.

Death/Doom:

Ez a stílus a doom metal lassú tempójú és melankolikus hangulatú zenéjét keresztezi a death metal mély, torokhangú hörgős énekével és double-kick dobolásával. Az irányzat az 1980-as évek végén alakult ki és a '90-es években szerzett népszerűséget az Autopsy, a Winter, az Asphyx, a Disembowelment, a Paradise Lostés a My Dying Bride zenekaroknak köszönhetően.

Goregrind és Deathgrind:

Ez a stílus a grindcore intenzitását, sebességét, és a számok rövidségét ötvözi a death metal összetettségével. Abban különbözik a death metal-tól, hogy a gitárszólók még ritkábbak, az üvöltős énektechnika egyértelműen a fő vokális stílus (bár a halálhörgést szintén alkalmazzák, sőt néhány deathgrind zenekar csak a halálhörgést használja), és a dalok általában rövidebbek, jellemzően egy-három perc játékidejűek. A műfaj különbözik a grindcore inkább technikai jellegű megközelítésétől, emellett a hardcore punk befolyása és esztétikája kevésbé nyilvánvaló ebben az irányzatban. Néhány említésre méltó deathgrind zenekar: Brujeria, Cattle Decapitation, Ghoul, Impaled, Cephalic Carnage, Terrorizer, Circle of Dead Children, Exhumed.

Death 'n' Roll:

Különleges műfaj, ami a death metal hörgős/morgós énekét, és az erősen torzított és lehangolt gitárral előadott riffjeit a rock and roll zenével kombinálja, és ehhez a klasszikus rock and roll, valamint a '70-es évekre jellemző hard rock és heavy metal elemeit használja fel. Figyelemre méltó példák az Entombed, a The Generals és a Gorefest.

Blackened Death Metal:

Az alműfaj jellemzője, hogy egyesíti a death metal és a black metal jelemző vonásait. Példaként többek között a Belphegor, a Behemoth, az Akercocke, és a Sacramentum említhető.

Egyéb fúziók és alműfajok:

Léteznek a heavy metalnak olyan irányzatai, melyek a death metal és egyéb, nem a metal zenei műfajhoztartozó stílusok keresztezéséből jöttek létre. Ilyen például a jazz és a death metal fúziója. Példának okáért megemlíthető az Atheist és a Cynic. Az előbbi odáig ment, hogy lemezein jazz stílusú dobszólókat használ, míg az utóbbi előszeretettel használja fel a fúziós jazz elemeit. A Nile együttes egyiptomi és közel-keleti motívumokkal színezi, az Alchemist pedig pszichedélia és aboriginal vonásokkal fűszerezi zenéjét. Egyes zenekarok mint a Nightfall, a Septic Flesh és az Eternal Tears of Sorrow, billentyűs hangszerek és szimfónikus elemek felhasználásával a szimfónikus és a death metal fúzióját hozták létre, amit "symphonic death metal" műfajnak neveznek.

Összefoglalva:

A death metal ma már lényegében az összes elképzelhető metal műfajjal, és bizonyos nem metal műfajokkal is keveredett, így a rengeteg változat miatt egyre nehezebb meghatározni, mi tekinthető death metalnak és mi nem.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat