METAL HUNGARY SHOW

 Deathcore

 A deathcore fúziós zenei műfaj a death metal jellemzőit ötvözi a metalcore, a hardcore punk, vagy mindkettő stíluselemeivel, és ezek alapján a metalcore szélsőséges és brutális alműfajának számít. Meghatározása szerint a death metal riffek brutalitása, a blast beat dobpergés szónikus sebessége, és a hardcore punk breakdown ütemváltásai jelentik ennek a zenei begorombulásnak az alapjait.

 A gitárszólók és a dallamos riffek a metalcore irányvonalát követik, és a hörgéssel előadott szakaszokat felváltó, a dalok lágyabb vonulatát megtestesítő sikoltó részeket, vagy a kórusban előadott refréneket, erőteljes riffekkel és akkordokkal előadott breakdown ritmusképletekkel súlyosbítják. Az agresszív metalcore gitárjátékba vegyülő éles és disszonáns death metal riffek, a palm-muting technikával végrehajtott fojtások, és a dalok csúcspontján megjelenő goromba breakdown törések hozzák el a dalokba a műfajra jellemző globális feszültséget. Ez az elementáris erejű zenei tornádó ledönti lábáról a hallgatóit, a maradék túlélőt meg néhány blast-beat roham vágja földhöz. Hasonlóan az extreme metal egyéb fajtáihoz, a deathcore hangzásának alapvető tényezője a lehangolt gitárokkal előadott tömör és masszív zúzás, aminek súlyosságát Drop B vagy Drop A hangolással érik el. (A Drop hangolás azt jelenti, hogy egy-egy húrt (pl. Drop D hangolásnál csak a 6. húrt) vagy az összeset lejjebb hangolják, és ennek segítségével a hangszer hangtartományát radikálisan lefelé terjesztik ki.) Az énekstílusra a hagyományos death metal hörgés és sikítás jellemző, a tisztán kiénekelt hangok eléggé ritkák, de néha feltűnik a grindcore/brutal death metal műfajokban használt "Pig Squeals^*" énektechnika.

 *Pig Squeals

A pig squeals (magyarul disznóvisítás) nevű énektechnikát a '80-as évek végén dolgozta ki néhány grindcore és brutal death metal banda, és felhasználása is szinte csak ezekben a műfajokban fordul elő. A deathcore irányzat néhány zenekara felkarolta ezt az "effektet", de alkalmazása viszonylag ritka. A technika lényege, hogy az ének a belélegzéssel (ritkábban a kilélegzéssel) együtt kerül előadásra, és ezzel a hangszálrezgetéssel a vokál, egy furcsa röfögés/visítás szerű hanggal párosul. A belégzéssel az alacsonyabb/halkabb, a kilégzéssel a magasabb/hangosabb hangok szólaltathatók meg. A dalszöveg rosszul érthetősége miatt kevesen használják, bár vannak olyan bandák, akik kizárólag ezt az előadásmódot alkalmazzák. Érdekesség, hogy a mondatok végén gyakran szerepel egy fiktív szó, ami a "Bree". (Tudományos kutatásaim során arra jutottam, hogy "bree" ősi magyar megfelelője nagy valószínűséggel a "röf", többes számban a "röf-röf".) 

 Bár a death metal és a crossover thrash ötvözetét a Repulsion (1986) zenekar mutatta be, a veterán death metal bandák közül például a New York-i Suffocation (1988) és a Skinless (1992), vagy a Maryland-i Dying Fetus (1991) is használta a breakdown ritmustörést, ami a későbbi deathcore alapvető eleme lett.

 Mielőtt a deathcore kategórianév ismert lett, az Abscess (1994) vagy az Unseen Terror (1987) formációk a hardcore punk és a death metal hibridjének meghatározására már használták ezt az elnevezést sőt, a németBlood (1986) death metal/grindcore brigád 1986-os harmadik demóalbumának ezt a címet adta, továbbá 1987-ben, egy szintén német csapat jött létre "Deathcore" néven (természetesen ezeknek semmi köze a modern deathcore-hoz).

 A deathcore története a '90-es évek elejéig vezethető vissza, amikor a Suffocation techical/brutal death metal műfajban tomboló brigád kiadta hardcore punk jegyekkel rendelkező, "Effigy of the Forgotten" című bemutatkozó albumát. Ez csak előszele volt a deathcore megjelenésének, ezután egészen 2000-ig tartó csendes időszak következett, míg a California-iEighteen Visions (1995) zenekar piacra nem dobta "Until The Ink Runs Out" nagylemezét. Ez indította el a lavinát, és az amerikai metalcore színteret példátlan zenei brutalitás árasztotta el. A gitárok "halálos" torzítása, a lassabb és néha groove-os ritmusképletek, a zene új és bombasztikus előadásmódját hozták. A deathcore műfaj felépítéséhez sok zenekar hozzájárult egy-egy téglával, "jómunkásembernek" számított az Underoath brigád is, ők az "Act of Depression" (1999), és a "Cries of the Past" (2000) nevet kapó albumaikon, egy death metal riffekkel megspékelt, keresztény megközelítésű, epikus black metal elemeket, és hardcore punk hatásokat felvonultató agresszív hangzással jelentek meg (később billentyűs hangszereket is használtak), bár az ezek után megjelenő albumaikon már dallamosabb irányt vettek.

 A 2002-ben Oakland városában összeállt All Shall Perish együttes továbbhaladt az ötletelésben, a metalcore, a death metal, és az industrial metal elemek összegyúrásával, azaz a zene roppant dühödt megközelítésével szerzett nevet. A média szerint (ami a műfaj fő mozgatórugója volt), 2000-es évek elején megalakuló bandák ismertségének és népszerűségének növekedésében, nagy szerepe volt a Myspace fotó-zene-videó-blog interaktív szolgáltatásnak is, és ennek példájaként (mások mellett) a később komoly hírnevet szerző Job For A Cowboy (2003) formációt említik. (Az undok és vérmes metalrajongók egy részének véleménye szerint, ez az egész műfaj a média kreálmánya.) A kritikák nem vetették vissza a lelkesedést, egymás után alakultak a deathcore bandák: Salt The Wound (2001),Winds Of Plague (2002), Suicide Silence (2002), Animosity (2002), Eyes Set To Kill (2003), Bring Me the Horizon (2004), Dr. Acula (2005), Whitechapel (2006), We Butter The Bread With Butter (2007) stb.

Kritikák, negatív vélemények
A deathcore irányzatot is elérte a népszerűség okozataként jelentkező minőségvesztés. A trendet meglovagolva annyi tehetségtelen zenekar alakult, hogy már a csapból is deathcore folyt. Ráadásul gyakran az eredeti hangzás is odaveszett, ugyanis a végtermék sokszor a thrash metal, a black metal és death metal egyfajta végletes keveredéséből összeálló ordítozós massza lett. Ezért nem véletlen, hogy a deathcore műfajról elég becsmérlően vélekednek az alapműfajok képviselői (black metal és death metal különösen). Szerintük a deathcore színtér zenekarai csak pozőrök, nem megfelelő képviselői az extreme metal stílusoknak, és zenéjük csak egy értéktelen utánzata a death metal műfajnak. Pédául az angol Bring Me The Horizon zenekart az emo színtér közvetlen örökségének tartják, és a hozzájuk hasonló kinézetű (elöl hosszúra növesztett emo frizura, piercing és tetkó hegyek, feliratos trendi pólók, ékszerek, baseball sapka, rövidnadrág stb.) zenekarok tagjait és rajongóit, nőies megjelenésű kis csíráknak nevezik. De a kritika főként a zeneiséget éri, ami szerint a deathcore nevű mutációban a mennyiség már régen a minőség rovására megy, és a stúdióban többször rögzített és újrakevert dalok koncerteken történő nehézkes reprodukálása, az eredeti metal gyökerek megtagadása, és az alap death metal műfaj megcsúfolása.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat