Viking Metal:

A viking metal nem tekinthető önálló zenei műfajnak, mivel hangzása a metal zene egyéb stílusaiból építkezik. Ezek közé tartozik a folk metal, a black metal, a death metal, a power metal, de zenekartól függően más irányzatok is beleférhetnek. A stílus kialakulása a '90-es évek tájékára tehető, amikor a Bathory (1983) nevű black metal banda zenei irányultsága folkosabb irányba terelődött, és ezzel az átalakulással ők váltak az új irányzat úttörőjévé. Az események alapján kijelenthető, hogy a klasszikus viking metal igazából folk-black, de a jelenlegi viking metal csapatok által használt zenei stílustár eléggé kibővült. Annak ellenére, hogy a művekre erős hatással van az északi népzenei stílus, napjainkban a "viking" elnevezésben már nem is igazán a zenei rész a mérvadó, sokkal inkább a dalszövegek tartalmi része, továbbá a hangulat az ami meghatározó. Ahány viking metal zenekar, annyiféle szövegvilág, de az általános témák közé tartozik a pogány germán/viking kultúra, az északi mitológia, a kereszténység megvetése, és ezzel együtt az ősi pogányság dicsőítése. Megjegyzendő, hogy a pagan metal, illetve a viking metal fogalma nem egészen fedi egymást. A pagan (pogány) metal egy nagyobb halmaz, amelybe beletartozik minden olyan metal irányzat, amelyek egy adott kultúra vagy régió kereszténység előtti hagyományaival foglalkozik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minden viking pagan metal, de nem minden pagan viking is egyben. Például az orosz Pagan Reign (1997) zenekar sem mondható a viking metal színtér tagjának, holott zeneileg abszolút illeszkedik a műfajhoz, de mivel dalszövegeinek témái a szláv mitológiát járják körül, ezért a banda által képviselt irányzat nem nevezhető viking metal-nak.

Jellemzők

A tradicionális viking metal gyakran zajos, kaotikus, és sokszor szomorú dallamú billentyűs hangszerek játékával átszőtt stílus. A zene a black metal-hoz hasonló hideg, sötét, és súlyos természetű, de a művészek és a rajongók szerint a dalok általában pozitív kisugárzásúak.

Johannes Jonsson író úgy fogalmazta meg, hogy a "lassú black metal és az északi folk zene alkotta meg a folk metalt is". Hasonlóan a folk metal együttesekhez, a viking metal zenekarok is használnak akusztikus, valamint nem szokványos zenei eszközöket a hagyományos metal elemek mellett, de a folkkal ellentétben ebben a műfajban ez általában ritkább. Az énekstílus ötvözi a tiszta hangokat a black metalra jellemző károgó, és időnként a death metal-ból származó üvöltő vagy hörgő stílussal, de közkedvelt a mély, operai ének és a kórus előadásmód is. A zene, a témához illeszkedve leggyakrabban epikus, hosszú és hangulatos, melyekkel a zenészek a régmúlt atmoszféráját varázsolják a hallgató fülébe. A szövegeket áthatja a természet szeretete, és ebben a műfajban nem meglepő a fél órás szám sem. A gitárjátékra a "vágtató" riffek jellemzőek, ezeket a basszusgitár és a dob ritmikája támogatja, az összhatást pedig sokszor a drámai, himnusz-stílusú billentyűs kíséret fokozza. A rideg és szomorú hangzást időnként hegedű, furulya és kürtszó teszi átütőbbé.

A világ minden táján tűntek fel viking metal bandák, de leginkább a skandináv (például finn, svéd, norvég) régió zenekarai játszanak viking metalt.

Tematikájában, a viking metal széles körben alkalmaz black metal elemeket, de sokkal inkább pogány, valamint északi szövegeket és képanyagokat használ, mint keresztény-ellenes vagy sátáni témájúakat. A viking metal egyesíti a black és death metal elterjedt szimbólumait az erőszak diadalával, a fegyvereken és csatatereken keresztül bemutatott hiper-férfiasságal, az ősi gyökerek iránti érdeklődéssel -különösen a kereszténység előtti viking mitológia örökségével-, és az északi tájak képeivel. Azonban néhány zenekar, mint például a svéd Sorhin(1993) számai, tartalmaznak sátánista black metal elemeket is, de alapvetően a népies témák jellemzőek. A vizuális médiák, úgymint a lemezborítók, a zenekarok fotói, a weboldalak stílusa, a forgalmazott tárgyak, szintén a sötét és erőszakos viking múlt szövegeit és témáit sugározzák.

A black metal-os alapjegyekkel éles ellentétben áll az 1992-ben megalakult svéd Amon Amarth brigád zenei stílusa. Ez a csapat inkább a melodic death metal hangzására épít, lehengerlően dinamikus és brutális riffek, valamint dallamosabb részek váltják egymást, melyekre Johan Hegg énekes pincemély, mennydörgő, hörgő éneke teszi fel a koronát. Az ő zenéjükben nyoma sincs a szomorúságnak, a kegyetlen hangzás mellett a dalszövegekből a skandináv mondavilág, a viking istenek, a harcosok és a hősök, a véres csaták, a hadjáratok és a hódítások zúdulnak a hallgatókra.

Az agresszió és a a "barbár" őserő ilyen mértékű behatására, az ember szíve szerint barátaival karöltve, jókora szarvakkal díszített viking sisakba és vik-ingbe öltözve, Odin isten támogatását élvezve hajózna fel-alá a...a...a... Balatonon, ott időnként kikötve, pogány hordaként indítana hadjáratokat a halálra rémült strandolók ellen, majd javaik és lányaik erényének elvétele után, hatalmas kupákkal koccintva, viking népdalokat énekelve, és harci bárdokkal integetve búcsúzna el az elképedt áldozatoktól. Ez "némileg" visszavetné a turizmust, de nagyon zsír muri lenne!

Aaron Patrick Mulvany "Az egykor elveszett büszkeség újraélesztése" című disszertációjában azt írta:

"Mialatt a heavy metal sok történeti leírása olyan módon aposztrofálja az okkultizmust mint egy oda nem illő divatot, a viking metal zenekarok "igen sajátos megközelítést használnak, amely szabályozza nem csak a dalszöveg választást és az albumok képi elemeit, hanem gyakran a megkomponált számok stílusirányzatát is. A viking metal irányzatot manapság már kevésbé érintik az olyan hangzásbéli elemek mint a hagyományos hangszerek és dallamok. Ehelyett a viking zenekarok eszközei főként a skandináv mitológia használatára -mint dalszövegi forrásra- korlátozódik, melynek célja, hogy felidézze a kor hangulatát. Bár a legtöbb viking metal banda az ősi legendákból csak szöveges elemeket kölcsönöz, néhány zenekar népzeneileg is felidézi a vikingeket. Szemben a folk metal bandákkal, melyek más mitológiából is merítenek ötleteket, azok akik csak az északi mondavilág szövegeit használják, nem rendelkeznek olyan zenetörténeti példákkal, amelyekkel növelni tudják a kor illúzióját. Ez ahhoz vezetett, hogy létrejött egy történelmi szempontból pontatlan viking zene, amit több metal műfaj jegyeivel ötvöznek, és ezek segítségével idézik meg a kor szellemét."

A pogányság és a keresztény-ellenesség

David W. Marshall tanulmánya szerint, míg a kereszténység megszállott és szélsőséges gyűlölete megszokott norma a black és death metal zenekaroknál, a Bathory és az 1990-es évek későbbi szakaszában sok együttesés rajongó elfordult a sátáni eszméktől -amely elsődleges ellensége a kereszténységnek-, és helyette a viking Odin-ba helyezték hitüket. Sokan csatlakoztak az Ásatrú-hoz (skandináv újpaganizmus), ami a black metal által elfogadott és szorgalmazott "vallás", és ennek hívei militánsak, vadul hazafiasak és rasszisták. A kereszténységet külföldi befolyásnak tekintik, amelyet erőszakkal terjesztettek, és emiatt olyan rossz dolog, amit helyre kell hozni. Marshall kijelenti, hogy az ideológia néhány követője kellően motivált abban hogy cselekedjen, és példaként említi Varg Vikernes szörnyű templom égetési tetteit. Miközben elismeri, hogy a legtöbb zenekar vagy rajongó nem megy el ilyen messzire, állítja, hogy van egy rejtett beszivárgása a rasszizmusnak, a nacionalizmusnak és az antiszemitizmusnak a színtérre. Azonban számos olyan zenekart mint az Enslaved (1991) és az Einherjel (1993), csak egyszerűen a viking és skandináv mitológia után mutat érdeklődést, és teljes egészében elutasítják a sátáni eszméket, továbbá dalaikban szinte kizárólag skandináv témákat dolgoznak fel.

Történelem

A Led Zeppelin (1968) dalszövegeiben tűntek fel először a viking és más híres pogány istenekkel foglalkozó témák, de a Black Sabbath (1969) dalaiban is előfordult néhány a viking metal stílusra jellemző motívum (pl. mély hangú kórusének). Yngwie J. Malmsteen 1985-ös "Rising Force" albumán szintén szerepeltek viking hatások sőt, a következő évben kiadott "Marching Out" lemezén az egyik szong címe "I Am a Viking", azaz "Viking vagyok" volt, de megemlíthető a Manowar (1980) power metal harci alakulat is, mert többször dalaiba foglalta a vikingeket. Természetesen ezeknek a korai viking jegyeknek semmi köze a később elinduló irányzathoz, de a szaksajtó időnként szívesen emlegeti őket úgy mint "bezzeg", "bizony-bizony, és "lám-lám".

Annak ellenére, hogy a svéd Heavy Load (1976) formációt, 1983-as "Stronger Than Evil" dala alapján úgy jellemezték mint az első viking metal bandát, a műfaj gyökerei inkább az '80-as évek végére, a skandináv metal helyszínére, különösen a death és black metal színtérre vezethetők vissza. Ebben a közegben egyértelműen a 2004-ben elhunyt zenei géniusz Quorthon (Thomas Börje Forsberg) által 1983-ban alapítottBathory zenekar aratta le a babérokat.

'84-ben megjelent névadó, első nagylemezük sokak szerint az első black metal felvétel volt. Néhány év black metal praktizálás után megváltozott a banda zenei érdeklődése, ennek hatásaként folk elemek jelentek meg zenéjükben, és az 1988-ban kiadott "Blood Fire Death" című korongjuk már két viking tárgykörű nótát is bemutatott ("A Fine Day to Die", és a "Blood Fire Death").

Eduardo Rivadavia az Allmusic-tól úgy jellemezte, hogy ezek a dalok a viking metal első alapmintái. Ezt követte 1990-ben a "Hammerheart" nagylemez megjelenése, ami teljesen a vikingeknek szentelt koncept album volt. A kritikusok egyöntetű véleménye szerint ez a korong mutatta meg a világ számára, mi is az a viking metal. Ekkorra a zenekar már teljesen elfordult a black metal-os sátáni eszméktől, és szinte fejest ugrott a viking mitológiába.

Quorthon, a Bathory alapítója azt mondta, hogy ez a lépés szándékos volt, a következő okok miatt:

"Azt a személyes következtetést vontam le, hogy az egész sátánista téma egy kicsit hamis. Átverés ami másik átverést szül. A keresztény egyház az a nagy intézmény, amit sátánista szövegekkel próbálnak támadni. Mióta a történelem lelkes rajongója vagyok, természetes lépés volt a részemről, hogy találjak valamit a történelemben, ami fel tud váltani olyan dolgokat, mint például az élet sötét oldala. És mi lenne egyszerűbb és természetesebb, mint hogy foglalkozzunk a viking korszakkal?" (Quorthon, Liner notes of Blood on Ice)"

A Bathory viking metal zenéjét Wagneri hosszú eposzok, hivalkodó megállapítások, kórusban énekelt dalok, és a háttérből szóló billentyűs kíséret jellemezték.

Mulvany megjegyzi:

"A 90-es évek Bathory kiadásai voltak a kezdetei egy viking trend kialakulásának, amely lassan formálódott, és az elején egy kicsit zavaros volt. Például, az Abigor black metal banda, a Nachthymnen című albumán viking témákat is felvonultatott, ennek ellenére a lemez első számáról még azt mondták: "ezt a művet nem úgy kell elképzelni mint egy közelgő viking trend része". Az Abigor úgy látta, hogy a viking tendencia ténylegesen körülöttünk zajlik, továbbá még nagyobb igazság, hogy a black metal-t gyakran úgy definiálják, mint egy folk hatásokat követő műfajt. A népi elemek inkább a dalszövegekre és a zenei motívumok felidézésre vonatkoznak, mint a történeti pontosságra."

1991-ben megalakult a norvég Enslaved csapat, akik Mulvany szerint "talán az első igazán" viking metal banda. 1994-ben érkezett meg "Vikingligr Veldi" című debütáló albumuk, amely sok dallamot kölcsönzött a skandináv etnikumú folk zenékből, még hitelesebbé téve az ördögien gyors tempójú black metal-t. A Bathory ihlette Enslaved banda azt tűzte ki céljául, hogy olyan vikink metal zenét csináljon, ami "felidézi Norvégia legendáit és régi hagyományait anélkül, hogy támadná a kereszténységet a saját maga által megteremtett Sátán révén". Második albumuk a "Frost" szintén 1994-ben jelent meg, és ez a kiadás is fontos mérföldkőnek számított a színtér életében. A viking témák, a pengeéles gitárjáték, a blast beat dob ritmustechnika, és a hangszerelés összetett struktúrái, bőséges harmóniákat és időbeli változásokat eredményeztek. Az Enslaved-et azóta úgy ismerik el, mint a műfaj egyik útmutató művelőjét.

A Bathory és az Ensalved mellet más zenekarokat is sokat tettek a mozgalom elindításáért. A Mortiis-t (1992) -ami eredetileg egy egyszemélyes project, az Emperor (1991) egykori basszusgitárosa, Håvard Ellefsen próbálkozása volt-, már úgy nevezték, mint "Egy nélkülözhetetlen erő Norvégia epikus viking metal hangzásában". Ideológiailag Varg Vikernes projektje, a Burzum (1991) segítette megihletni a viking metal színteret -Vikernes erős rasszista, nacionalista, és anti-zsidó-keresztény hitén és vágyán keresztül- arra, hogy visszatérjen a pogánysághoz. Egyéb, rendkívül befolyásos viking metal zenekarok többek között azAmon Amarth (1992), az Einherjer (1993), a Moonsorrow (1995), a Helheim (1992), a Thyrfing (1995), aWindir (1994), a Darkwoods by Betrothed (1994), a King of Asgard (2008), a Baldrs Draumar (2008), aFimbultyr (2005), a Forlørn (1992), a Månegarm (1995), és a Skálmöld (2009).

A skandinávián kívüli színtér

Gyakorlatilag az összes viking metal banda azt vallja, hogy ők bizony a vikingek leszármazottai. A viking metal műfaj -Skandináviából kiindulva-, elsősorban olyan területeken terjedt el, melyek történelmileg is a vikingek fennhatósága alá tartoztak (pédául Anglia, Oroszország, Normandia), és a színtér Észak-Európa olyan részeire is átterjedt, amelyek egyesítik a közös germán történelmi örökséget (például Németország és Ausztria). Az Egyesült Államokban és Kanadában vannak olyan viking metal zenekarok, akik büszkén állítják hogy viking származásúak, mivel őseik közvetlenül Skandináviából vagy Anglián keresztül érkeztek az Újvilágba.

A viking metal irányzat folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend, sorra alakulnak a különböző heavy metal műfajok hangzásvilágát felhasználó, de a viking témákra fókuszáló bandák. A színtér növekedését az is segíti, hogy a metal közösség is egyre inkább elismeri a stílus eredményeit.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat